Ritesh Batra első nagyjátékfilmje, az Ezerízű szerelem (The Lunchbox) 2013-ban nagy kedvence volt szinte mindenkinek: fesztiváloknak, kritikusoknak és a közönségnek egyaránt. A Sundance fesztivál és mexikói útja közt sikerült egy gyors beszélgetésre elkapni a fiatal indiai rendezőt.
Hogyan jutott eszébe, hogy pont a Dabbawalákról, az indiai ételhordó dobozokat szállító emberekről készítsen filmet?
Bombayban nőttem fel, anyám is küldött dobozos ebédet apámnak. Engem azonban csak akkor kezdett érdekelni a téma, amikor hosszú idő után visszaköltöztem a városba. Ahogy a mondás tartja: minden út végén hazatérünk, és először látjuk az otthonunkat.
Az interneten megnézhető Café Regular című rövidfilmje és az Ezerízű szerelem is lezáratlanul marad: a néző maga döntheti el, hogyan képzeli el a szereplők sorsának alakulását. Ön személy szerint mit gondol, hogyan folytatódik a történetük?
Miután elkészült, a film a közönségé. Az számít, hogy a nézők mit gondolnak a történet folytatásáról, nem pedig az, amit én képzelek.
Az Ezerízű szerelem előtt a Café Regularon kívül több rövidfilmet is készített, amelyek sikeresen szerepeltek a nemzetközi fesztivál-körforgásban. A nagyjátékfilm után vissza lehet térni a rövid formához? Fog még rövidfilmet forgatni?
Pont most fejeztem be egy rövidfilmet a Sundance-Gates alapítvány programja számára. Masterchef (Mesterszakács) a címe, és a globális éhínségről szól. És igen, a jövőben is tervezek még rövidfilmeket forgatni.
Az Ezerízű szerelmet több fesztiválon díjazták. Melyik díj jelentette Önnek a legnagyobb elismerést?
Egy nap az All India rádiót hallgattam az autóban. Betelefonált egy hallgató, egy vak asszony, aki elmondta, hogy az Ezerízű szerelem volt számára az elmúlt évek legkedvesebb filmje. Háromszor ment el a férjével a moziba, hogy hallhassa a dialógust - azt mondta, hogy ha nem is látta a filmet, de érezte a lényegét. Ez a hang a rádióból örökre velem fog maradni. Bárcsak felvehettem volna - de épp vezettem.
A Café Regularban és az Ezerízű szerelemben is erős női főszereplő van a középpontban. Mindkettőjüket frusztrálja a párkapcsolatuk alakulása, ugyanakkor pontosan tudják, mit akarnak. Hajlandóak a párjuk figyelméért megküzdeni. Úgy érzem, hogy nézőként a női nézőponttal könnyebb azonosulni, és a nők sorsa jobban érdekel, mint a férfiaké. Ön, a szereplők megalkotója is jobban törődik a nőalakokkal, mint a férfiakkal?
Érdekelnek a nőalakjaim, mert amikor írok/forgatok/vágok, magam is megpróbálok rájönni, mi is velük a helyzet. Férfiként hátrányos helyzetben vagyok, mikor megalkotom őket - talán pont ezért próbálom a női szereplőimet előtérbe helyezni.
Nagy pszichológiai tudással és különös gyengédséggel ábrázolja ezeket a nőket. Miért érdekli ennyire a női lélek, és hogyan lehet, hogy ennyit tud róla?
Valóban így látja? Nem gondolom, hogy ez teljesen igaz lenne, de mindenesetre próbálkozom. Ezenkívül új szerepem is van az életben: egy újszülött kislány apja vagyok. Talán neki tartozom mindezzel.
Mindkét filmjében szerepel egy sohasem látható nagynéni. A Café Regularban az ő története készteti cselekvésre a női főszereplőt. Az Ezerízű szerelem nagynénijét sosem látjuk, de nagyon is halljuk. Az ő karaktere különösen jól kidolgozott és annak ellenére, hogy csak a hangját halljuk a filmben, úgy érezzük, mindent tudunk róla. Miért tartja a nagynéniket a háttérben? Gondolt arra, hogy egy másik filmben kibontja az ő karakterüket is?
Nem, de talán el kellene lopnom az ötletét és megcsinálni ezt a filmet! Az Ezerízű szerelemben azért volt fontos, hogy ne mutassam meg a nagynénit, hogy hangsúlyozzam a főszereplő, Ila életének bezártságát. Azt akartam érzékeltetni, hogy az élete börtönként zárja be, ahol ha nem láthatja a többi rabot, még jobban szenved.
Hogyan sikerült a nagy bollywoodi (és a Pi élete óta már hollywoodi) sztárt, Irrfan Khant rávenni arra, hogy egy független filmben játsszon? Ő a film egyik producere is - milyen volt vele dolgozni?
Irrfan nagyon nagyvonalú színész és ember. Megtetszett neki a forgatókönyv. Találkoztunk, megnézte a rövidfilmjeimet is, és úgy döntött: beszáll. Bízott bennem és a filmben, és teljes lényét áldozta a projektnek.Hatalmas megtiszteltetés és csodálatos élmény volt vele dolgozni.
Min dolgozik jelenleg?
Az elvesztegetett időt próbálom behozni az újszülött kislányommal, és belezökkeni egy új, forgatókönyvíró-üzemmódba. Egy szerelmi történeten dolgozom, ami Indiában fog játszódni.
Mi a legmeglepőbb dolog, amit rendezőként tanult?
Az érzelmi állóképesség, ami ahhoz szükséges, hogy egy felvételt végig tudjon csinálni az ember. Ami sok örömet és sok szenvedést is okoz.
Mit tanácsolna egy fiatal és lelkes filmkészítőnek, aki még a pályája elején jár?
Sok nemmel fog találkozni az útja során, de elég egyetlen igen.
